Az önismeret azt jelenti, hogy az egyén ismeri saját személyiségének összetevőit, annak határait, lehetőségeit, betekintése van viselkedésének mozgatórugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, és képes megítélni az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását.

Az önismeret már azt a tudatosságot is feltételezi, hogy tisztában vagyunk pozitív tulajdonságainkkal és a hiányosságainkkal is. Az önismeretnek az ókortól kezdve nagy hagyománya van; filozófusok, pszichológusok, szociológusok, politikusok, írók és gondolkodók egyaránt felhívják a figyelmet az önismereti munka fontosságára.

Ahogy szakadatlan környezeti hatások érnek minket életünk során, személyiségünk dinamikus, folyamatos változásban van. Mégis, gyakran érezzük, hogy „ez már megint ugyanaz a lemez”. Az önismeret nem egy „letudható” vagy befejezhető tevékenység, a traumák és krízisek, az újabb és újabb helyzetek, életesemények személyiségünk mindig más részét hozzák előtérbe, újra rá- és rávilágítva a meg nem dolgozott témáinkra.

Trauma és krízis lehet bármi; Covid világjárvány, lakhelyváltoztatás, országváltás, válás, egy-egy új életszakasz megkezdése vagy befejezése: házasság, új munkahely, szeretett személy elvesztése stb. Senki nem ugyanaz a személyiség, mint aki öt vagy tíz éve volt. Az önismeret folyamatosan fejleszthető képesség, mely formálható önmagunk megfigyelésével és elemzésével, illetve a környezetünk felénk irányuló visszacsatolásai által kialakuló énkép tudatosításával. Az önismereti fejlődés eredménye a reális önértékelés.

Az önismeret szintjei:
Felszín, ahol az adottságok, képességek, tudás, célok, érdeklődési kör, kitartás stb. információi elérhetőek az egyén számára.
Mélyebb szinten az egyén ismeri saját motívumait, vágyait, viselkedésének okait, előzményeit. Tudja, ismeri, hogy milyen élmények, történések alakították ki jelenlegi viszonyulásait, érzéseit. Tudatában van annak, hogy viselkedése mennyire áll összhangban szándékaival.
Társas szinten az egyén rálát arra, ahogy őt mások látják és hogy az összhangban van-e a magáról kialakított képpel. Ismeri különböző társadalmi vagy társas szerepeit, tulajdonságait, szokásait.

Miért van szükség önismeretre?
Életünk folyamatos események láncolata: a múlt eseményei kihatnak a jelenre és befolyásolják a jövőt. A múlt feltárása, megdolgozása, a gyökerek és identitás megalkotása, a jelen helyzete, az egyén viselkedésének megértése, az erősségek, a személyiség felfedezése, elfogadása és fejlesztése együtt befolyásolja a mindenkori jelent, formálja a jövőt és az életminőséget.
Metaforikusan tekintve, az egyén olyan, mint egy gömb. A gömb felszíne a mindenkori jelen. Ha a szenvedésnyomás hatására a gömbfelszín nem látja el a funkcióját, akkor változtatni szükséges. Az egyik lehetőség, hogy az egyén elkezd ásni, fúrni, le a gömb közepe felé, esetlegesen a múltba, hogy meglássa elakadásait, fájdalmait, gócpontjait, és lehetőség szerint korrekciós élménnyel „újraélje” őket. Ekkor a gömb belülről kifelé átalakul, és megváltozik az élete.