Pszichodrámáról bövebben
„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb…” (Donne)
Mitől és hogyan működik a pszichodráma
csoport?
A pszichodráma egy, az „aha - élményen” túlmutató, hosszútávon is
maradandóan hatékony csoportos önismereti módszer, ahol a résztvevők egymással
kapcsolódva kerülhetnek közelebb önmaguk egyre mélyebb megértéséhez. A „dráma”
a játékra, cselekvésre utal, a kapcsolódás módszertana, ahol cselekvésben
jelenik meg az önismereti dimenzió. Ezáltal új rálátások, reagálások és
megoldások születnek. Az egyes alkalmak témáját, tartalmát mindig a résztvevők
élethelyzetei, aktuális problémái határozzák meg.
Miért csoportban?
Az önismeretszerzés egyéni és csoportos keretek között is elérhető. A pszichodráma egy csoportos önismereti, a leghatékonyabbnak elismert módszer, ami a korrekciós „újraélést” aktívan teszi elérhetővé. Önmagunk megismeréséhez leggyorsabban másokon keresztül vezet az út.
Ha külön, elszigetelten élnénk egymástól, sohasem kerülnénk kapcsolatba, és nem
tudhatnánk meg milyenek is vagyunk, amikor nem magunkban vagyunk, hiszen nem
lenne senki, aki kapcsolódjon és kívülről lásson minket, új nézőpontot nyújtva.
Egymás által, a csoport által, hatványozottan juthatunk hozzá olyan
információkhoz, amik személyiségünk fejlődéshez nélkülözhetetlenek; sarokkövei
az önmagunk mindenkitől független megfogalmazásához.
Csoportban lenni olyan pszichológiai kötelék, amelyet kettőnél több
ember alkot. Az ember társas lény, a csoporthoz való tartozás igénye olyan ősi
erő, ami az evolúciós túlélési esélyeket növelte. A vadászat, a védekezés, a
halál vagy akár a születés is mindig csoportban zajlott.
Pszichodráma és a csoport:
Amikor pszichodráma csoportban veszünk részt, az ezt a lélektani
folyamatot szólítja meg, hiszen minden csoportban leképződik egy „látszólagos”
család, egy „mintha” család. A közösség biztonságos, támogató
„mikrokörnyezetet” teremt, ahonnan az önmagunkról megszerzett kapcsolati
tudásunk később átszivárog a „makrokörnyezetünkbe” – baráti, családi, pár vagy
közösségbeli kapcsolatainkra. Az
interperszonális problémák feltárását és megoldását egy egymáshoz kapcsolódó és
egymást támogató közösség magasabb szinten nyújtja.
Az ismert, szeretett közeg és kapcsolatok, a minket meghatározó
szociális csoportjaink, megtartó erejüknél fogva olyan támaszt nyújtanak,
aminek hiányát csak az értheti meg, aki kilépett ebből a körből, egy másik
országba/távoli vidékre emigrált, telepedett le tartósan. Egy országváltással
kapcsolatos döntést megélni vagy meghozni nehéz, egy idegen kultúrában igazi
gyökereket ereszteni embert próbáló feladat. Emigrációban közel jön hozzánk
szociális kapcsolódásaink megszokott világának hiánya; torzulhat az önképünk és
sérülhet az önbizalmunk is.
Elszigeteltség érzésünk hiányérzetet
teremt, a hovatartozás kínzó kérdése ez. A pszichodráma csoportunkban ennek a
visszaszerzésére is kísérletet teszünk: a csoport mikroközössége hatalmas
erőforrásokkal rendelkezik, fokozott figyelem és megtartóerő van bennük. A
csoport tagjai egyszerre tanúi és résztvevői is megjelenített problémáknak,
visszajelzést és támogatást is nyújtanak megoldása
közben. Ezenkívül a csoport tagjai azonosulhatnak társuk küzdelmeivel, és
felfedezhetik saját hasonló helyzeteiket, érzéseiket a folyamatokon keresztül.
Mindig fontos élmény megtapasztalni, hogy milyen, amikor értőn figyelünk
egymásra.
A
pszichodrámában nem csak beszélünk a dolgokról, hanem aktívan megjelenítjük az
élethelyzeteket, amelyeket gyakran cselekvően átalakít az éppen aktuális
témahozó. Az emberi spontaneitás és kreativitás a cselekvésbe ágyazódva
érvényesül, s a cselekvésbe ágyazott helyzetben felfedezett érzelmeit lesz
képes az egyén tudatosítani.