„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb…” (Donne)

Mitől és hogyan működik a pszichodráma csoport?
A pszichodráma egy, az „aha - élményen” túlmutató, hosszútávon is maradandóan hatékony csoportos önismereti módszer, ahol a résztvevők egymással kapcsolódva kerülhetnek közelebb önmaguk egyre mélyebb megértéséhez. A „dráma” a játékra, cselekvésre utal, a kapcsolódás módszertana, ahol cselekvésben jelenik meg az önismereti dimenzió. Ezáltal új rálátások, reagálások és megoldások születnek. Az egyes alkalmak témáját, tartalmát mindig a résztvevők élethelyzetei, aktuális problémái határozzák meg.

Miért csoportban?
Az önismeretszerzés egyéni és csoportos keretek között is elérhető. A pszichodráma egy csoportos önismereti, a leghatékonyabbnak elismert módszer, ami a korrekciós „újraélést” aktívan teszi elérhetővé. Önmagunk megismeréséhez leggyorsabban másokon keresztül vezet az út. Ha külön, elszigetelten élnénk egymástól, sohasem kerülnénk kapcsolatba, és nem tudhatnánk meg milyenek is vagyunk, amikor nem magunkban vagyunk, hiszen nem lenne senki, aki kapcsolódjon és kívülről lásson minket, új nézőpontot nyújtva. Egymás által, a csoport által, hatványozottan juthatunk hozzá olyan információkhoz, amik személyiségünk fejlődéshez nélkülözhetetlenek; sarokkövei az önmagunk mindenkitől független megfogalmazásához.

Csoportban lenni olyan pszichológiai kötelék, amelyet kettőnél több ember alkot. Az ember társas lény, a csoporthoz való tartozás igénye olyan ősi erő, ami az evolúciós túlélési esélyeket növelte. A vadászat, a védekezés, a halál vagy akár a születés is mindig csoportban zajlott.

Pszichodráma és a csoport:
Amikor pszichodráma csoportban veszünk részt, az ezt a lélektani folyamatot szólítja meg, hiszen minden csoportban leképződik egy „látszólagos” család, egy „mintha” család. A közösség biztonságos, támogató „mikrokörnyezetet” teremt, ahonnan az önmagunkról megszerzett kapcsolati tudásunk később átszivárog a „makrokörnyezetünkbe” – baráti, családi, pár vagy közösségbeli kapcsolatainkra.  Az interperszonális problémák feltárását és megoldását egy egymáshoz kapcsolódó és egymást támogató közösség magasabb szinten nyújtja.

Az ismert, szeretett közeg és kapcsolatok, a minket meghatározó szociális csoportjaink, megtartó erejüknél fogva olyan támaszt nyújtanak, aminek hiányát csak az értheti meg, aki kilépett ebből a körből, egy másik országba/távoli vidékre emigrált, telepedett le tartósan. Egy országváltással kapcsolatos döntést megélni vagy meghozni nehéz, egy idegen kultúrában igazi gyökereket ereszteni embert próbáló feladat. Emigrációban közel jön hozzánk szociális kapcsolódásaink megszokott világának hiánya; torzulhat az önképünk és sérülhet az önbizalmunk is.

Elszigeteltség érzésünk hiányérzetet teremt, a hovatartozás kínzó kérdése ez. A pszichodráma csoportunkban ennek a visszaszerzésére is kísérletet teszünk: a csoport mikroközössége hatalmas erőforrásokkal rendelkezik, fokozott figyelem és megtartóerő van bennük. A csoport tagjai egyszerre tanúi és résztvevői is megjelenített problémáknak, visszajelzést és támogatást is nyújtanak megoldása közben. Ezenkívül a csoport tagjai azonosulhatnak társuk küzdelmeivel, és felfedezhetik saját hasonló helyzeteiket, érzéseiket a folyamatokon keresztül. Mindig fontos élmény megtapasztalni, hogy milyen, amikor értőn figyelünk egymásra.

A pszichodrámában nem csak beszélünk a dolgokról, hanem aktívan megjelenítjük az élethelyzeteket, amelyeket gyakran cselekvően átalakít az éppen aktuális témahozó. Az emberi spontaneitás és kreativitás a cselekvésbe ágyazódva érvényesül, s a cselekvésbe ágyazott helyzetben felfedezett érzelmeit lesz képes az egyén tudatosítani.